Felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy ez a bejegyzés-idealista reményeim szerint- alkalmas lehet a gondolkozás stimulálásának tevékenységére. Amennyiben ezt zaklatásnak érzi, kérem ne olvassa el.
Kis képzettársítással eltűnődtem azokon az embereken, akik azt hirdetik, fényt és világosságot igyekeznek gyújtani sötét, tudatlan elmémben.
Aztán eszembe jutott Madách negatív hőse Lucifer, aki ugye a fény szelleme a fényhozó volt.
Csak kis fizetésemelésért gazsulált a főnöknek. Nos ez sem jött be, meg az sem, hogy fényt, világosságot gyújtson az agyakban. De még a megvilágosodás eszméjét is csak nyögvenyelősen tudta beleoltani az emberekbe.
De vajon hogyan is kezdődött ez a vircsaft?
Egy tulajdonjogi perrel kezdődött, melyben a végén sikerült –ha keservesen is- megegyezniük.
A vita után az Úr így szólt Lucifer részvényigényére:
„Legyen, amint kivánod.
Tekints a földre, Éden fái közt
E két sudar fát a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen.”
Tessék megfigyelni a marketingszöveget. A tucatárú egyedinek való feldicsérése.
Még hogy két sudár. Maradjunk a tényeknél. Két tisztás közepén álló csenevész almafa.
Gyanítom zavarta a kilátásban és rontotta a tisztás nyugalmi képét. Inkább jóérzést mutatva eljótékonykodta.
De hát szegény ember vízzel főz, tartja a mondás.
Miután Lucifer nem kapott sem lóvét, sem az igazgatótanácsban szavazati jogot, gondolta, akkor lenyúlja a céget. Ám úgy tűnik nem rentábilis ez az ördögi hivatás. Morgott is miatta:
„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”
Teljesen világos. Két csóró almafával nem lehet nagy karriert csinálni, de ő azért lelkiismeretesen megpróbálta.
Nem is kellett neki hozzá más, csak egy kis fény az elmében. Persze a boss hamar rájött, kell ez a kritikus hang, mert őt nem váltják le 2 választási ciklus után és valahogy az image-t biztosítani kell. Nem véletlenül ül ő az íróasztal mögött. Pontosan tudta, ha nincs ellenségképe a tömegnek az alattvalói követelődzni kezdenek. Hiszen a sok jó és szép amit adott kontraszt hiányában olyan lesz, mintha naponta tömné őket grízes tésztával.
Végignézve a történelem negatív figuráit közhelyként köszön vissza, mennyire ördögi is az ember. Persze némi felvilágosított Luciferi protekcióval. Viszont arról még eddig nincs hitelt érdemlő adat, hogy az ördög vajon mennyire emberi.
Nos ezzel a pár gondolattal azt próbáltam érzékeltetni a magam keresetlen módján, hogy még egy egyértelmű mestermű gondolatmenetét is ki lehet forgatni a sarkából- Gallilei után szabadon. Nem is kell hozzá más, csak egy stabilnak tetsző pont, amit olykor optikának csúfolok.
